Birs eladó termelőtől
Művelési rendszer
Termesztett birsfajtáink jól gyökeresednek, saját gyökerükön is jól teremnek. Faiskolákban vadbirsalanyra oltva szaporítják. A legáltalánosabban használt klónalanyok az A-birs és az EMA klónalany. A birs klónalanyon korábban termőre forduló, de kisebb méretű fát nevel.
A birs természetes alakja 3-6 méter magas, 3-4 méter átmérőjű, legtöbbször félgömb alakú, ágas bokor, ritkábban fa. Hajtásai a csúcsi részük felé vékonyodnak. Rügyei hajtás- és vegyesrügyek. A vegyes rügyek többnyire az egy- vagy többéves vesszők, gallyak hajtásainak csúcsán helyezkednek el. Ezekből 6-8 leveles hajtás fejlődik, melyek csúcsán hozza a virágot és a termést.
A birset, miután természeténél fogva inkább bokor, mint fa, célszerű bokor alakúra vagy alacsony törzsű bokorfának nevelni. A bokorforma könnyen elérhető, ha a talaj felett 20-40 cm magasságban elágaztatjuk, vagyis visszametsszük a suhángot. A 60-70 cm törzsmagasságú bokorfa kialakítása nehézkes a birs kusza, szabálytalan növekedése miatt.
A tenyészterület leginkább a fajták növekedési erélyétől és a talaj minőségétől függ. Számításba kell venni, hogy a kifejlett birsbokor 3–6 méter magas, és 3–4 méter széles. Ezért számára 20–25 m2 tenyészterület javasolható (5–6 × 3–4 m).
A birs metszés nélkül is laza bokor alakú koronát nevel. Az alakító metszést később meghálálja, de szabályos koronaformát az ágas-bogas növekedés miatt nem tudunk kinevelni, ezért a korona szélességének növelésére kell törekednünk. Mivel a legtöbb termést a korona jól megvilágított külső részein hozza, a koronába metszést követően 3-4 vázágat hagyunk meg, melyek a törzzsel 30-40 fokos szöget zárnak be. Ezeket a vázágakat az első 2-3 évben a fajta növekedési erélyétől függően felére vagy kétharmadára vágjuk vissza az elágazódás fokozása érdekében. Később már nem szabad visszametszeni, mert a virágok jelentős része a hosszú vesszők felső részén található. A termő korú fák, bokrok esetében csak a háromévesnél idősebb gallyak ritkítására, a beteg, sérült részek, a befelé növő vesszők eltávolítására, úgynevezett fattyúhajtások levágására szorítkozunk. A birsnek igen jó a megújulóképessége, ezért körülbelül háromévenként erősebben is megmetszhetjük, biztosítva ezzel a folyamatos növekedést.
Rendszeresen gondoskodni kell a gyökér- és tősarjak eltávolításáról is.
Agrotechnika
A birs a meleg, lazább vagy a középkötött, nyirkosabb, levegős, jó vízgazdálkodású talajon terem a legjobban. A száraz, köves, sovány talajokon gyümölcse apró marad. Hazánkban a legtöbb birsfát a Duna–Tisza közén és a szatmári öntéstalajokon találhatjuk. Nyugat-Dunántúl csapadékos, párás vidékén nem érzi jól magát. Az 1-1,5 méternél nem magasabb talajvízszintet elviseli. Érzékeny a talaj mésztartalmára. Magasabb mésztartalmú (3-4% felvehető kalcium) talajon a fákon levélsárgulás tapasztalható.
Meleg, napos fekvésű területre telepítsük, védetten a hideg szelektől. Árnyékos helyen nem terem. Gyökérzete, fás részei és rügyei az erős téli lehűlésre érzékenyek. A birs sekélyen gyökeresedik. Gyökereinek túlnyomó része 20-40 cm-es mélységben helyezkedik el. A talajművelés mélysége éppen ezért 10 cm-nél mélyebb ne legyen. A birs trágyázása hazánkban nincs kidolgozva, ezért a gyakorlatban inkább az almára, illetve a körtére javasoltakat ajánljuk figyelembe venni. Tápanyag-utánpótlására általában nitrogén- és foszforműtrágyát használnak. Káliumot csak a laza, könnyű talajokon javasolnak.
Öntözés. A birs gyökérzete közel helyezkedik el a talajfelszínhez, ezért gyakran szenved a szárazságtól. Ahhoz, hogy jól érezze magát, évi 700-800 mm csapadék szükséges. Különösen az intenzív gyümölcsnövekedés időszakában, a július közepe és szeptember eleje közötti időszakban fontos az optimális talajnedvesség. Ebben az időszakban két-három alkalommal kell öntözni. Száraz tavasz esetén a virágzás előtti egy-két öntözést is meghálálja. Szárazságban kisméretű, rossz minőségű és sok kősejtet tartalmazó gyümölcsöt terem. Meghálálja a talajárnyékolást is.
Betakarítás
A birs szedési érettsége fajtától, termőhelytől, évjárattól és a berakódottság mértékétől függ. Szedésre akkor érett, ha kialakult a fajtára jellemző gyümölcsnagyság, a jellegzetes illatanyag és a nemezes szőrzet kezd lekopni a gyümölcsökről. A szürettel nem szabad megvárni az aranysárga szín teljes kialakulását, mert ilyenkor a hús már gyakran barnul. Akkor kell leszedni, amikor a zöld szín sárgára, illetve a késői érésű fajtáknál a zöld alapszín sárgászöldbe vált át. A birs gyümölcse 1-2 fokos hidegben megfagy.
A gyümölcs a szedési érettség időszakában könnyen hull, érzékeny a szélverésre. A hullott gyümölcs áruértéke gyorsan romlik, ezért azonnal fel kell dolgozni. A gyümölcs héja érzékeny a nyomódásra, a dörzsölésre, hamar megbarnul. Ez különösen a nagyméretű és erősen bordázott fajtákra jellemző.
A birs utóérő gyümölcs. A szedés után körülbelül egy héttel eléri a teljes érettséget, ilyen állapotban 1-1,5 hónapig tárolható fonnyadás nélkül. Az optimális szüreti időben leszedett gyümölcs egy-két fokos hőmérsékleten, 90% körüli páratartalom mellett 2-3 hónapig tárolható.
Növényvédelem
A birs integrált növényvédelmére vonatkozó adatok igen hiányosak, ami elsősorban a megvédendő felületek kis méreteiből adódik.
A termesztésekor gyakran tapasztalható sikertelenség egyik figyelemre méltó oka a növényvédelmi munkák elhanyagolása. Rendszeresen kárt okoznak a birs szklerotíniás (moníliás) (Sclerotinia linhartiana Prill. et. Del.) rothadása, a körte- és birslevelek fabreás foltossága [Fabrea maculata (Lév) Atk], a sodrómolyok és az almamoly (Cydia pomonella L.). Ellenük – a termesztés biztonsága érdekében – elengedhetetlenül fontos védekezni. Az integrált növényvédelem szempontjainak kialakításában elsősorban az almatermésűek védelme során szerzett tapasztalatokra alapíthatunk.
A rügypattanás időpontjában elsősorban a szklerotíniás (moníliás) gyümölcsrothadás elleni védekezésként szükséges réztartalmú készítményeket alkalmazni.
Zöld bimbós állapotban az előbbiek ellen célszerű a réztartalmú készítménnyel végzett permetezést megismételni, ami egyúttal a fabreás levélfoltosság elleni védekezés hatékonyságát is növeli. Amennyiben a sodrómolyok száma magas, a fenoxikarb hatóanyagú inszekticideket kell alkalmazni.
A virágzás idején végzett permetezéssel tovább fokozható a védekezés hatékonysága. Ugyanis a birs szklerotíniás gyümölcsrothadásának kórokozója a virágzás idején – a bibén keresztül behatolva – is fertőzhet. A károsodás megakadályozására a szerves fungicidek egyikével (például kaptán, ditianon típusú készítmények) lehet eredményesen beavatkozni.
A sziromhullást követően az említett készítményekkel azonnal folytatni kell a szklerotíniás gyümölcsrothadás és a fabreás levélfoltosság elleni védekezést. Az almamoly és a sodrómolyok rajzásának menetét szex-feromoncsapdákkal szükséges figyelemmel kísérni, egyedszámuk emelkedése esetén védekezni kell ellenük. Amennyiben csak az almamoly kártételének elhárítása a követelmény, a diflubenzuron (Dimilin) vagy a fenoxikarb (Insegar) hatóanyagú készítmények egyaránt alkalmazhatók. Ha a sodrómolyok ellen is szükséges védekezni, akkor fenoxikarbra van szükség.
A megadott, aránylag nagyszámú permetezés minden bizonnyal szokatlanul hat, esetenként feleslegesnek is tűnik. A gyakori és súlyos károsodások és az ebből eredő panaszok azonban másképpen nem szüntethetők meg.